Mindig nagy öröm amikor vendégeket fogadhatunk. Persze ritkább és így különlegesebb is, amikor a feleségem szülőföldjéről jönnek hozzánk látogatóba. Nagyon boldogok vagyunk, hogy az idei Nrisimha Caturdasi fesztiválra többen is el tudtak jönni és majd egy hétig velünk is maradnak.

Sivarama Maharaja ajánlotta hogy olvassam el a fenti cikket a The New York Times-ban. Arról szól, hogy mára az USA-ban is több száz kisebb méretű gazdaságban kezdenek visszatérni az ökrök tartásához. Több olyan munkafolyamatot végeznek el velük, amire eddig traktort használtak. Ennek az agro-retro irányzatnak a fejlődésére nem csak a rohamosan emelkedő olajárak vannak pozitív hatással. Pár évtizede még azok a farmerek, akik állatokkal dolgoztak maradinak, nyakas ostoba embernek számítottak. Az ilyen családban a gyerekek is szégyellték magukat, amikor más modernizált gazdaságokat működtető szülők gyermekeivel találkoztak. Az ipari forradalom és a fogyasztói társadalom együttes elterjedése mára ökológiai katasztrófába sodorta a világot. Ennek a felismerése és az erre adott pozitív társadalmi reakciók következményeként a tradicionális módszerek már nem elavultnak, hanem nagyon is előremutatónak számítanak. Ez lelkesedést, tartást és önbecsülést ad azoknak a gazdáknak, akik szívesen térnek vissza a nagyszüleik gazdálkodási hagyományaihoz.

Ez a pozitív folyamat akkor fog igazán erősödni, ha mi mint vsásárlók tudatosan keressük az ilyen farmokról származó termékeket. Mert végső soron az organikus farmgazdaságoknak nem csak érzelmi, hanem a nehéz munkával megtermelt termékeik megvásárlásán keresztül realizálódó valós anyagi támogatásra is szükségük van. Az organikus-változás sikere a gazdaság és a fogyasztók együttes forradalmi együttműködésében rejlik.

Krisna-völgy Ökofalu és az Öko-völgy Alapítvány elkötelezett önkéntesei és támogatói is ennek a folyamatnak a sikeréért dolgoznak.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a készülő új vallásügyi törvény mennyire nehezíti majd meg a szabad vallásgyakorlást, különös tekintettel a prédikáló tevékenységekre. Ezek közül is a sarkalatos pont az utcai könyvosztás szabadsága. Ha szeretnétek időutazáson résztvenni és kipróbálni, hogy milyen is az, amikor az utcán egyáltalán nem szabad könyvet osztani, akkor gyertek el pár napra Isztambulba. Amikor ott prédikálok, akkor ez nem valami olyasmi amitől félnünk kell, hanem ez egy teljesen magától értetődő realitás. Az mondjuk nekem sem volt az, hogy az utcán még szórólapot sem szabad osztani, de az első kb 50,000 ft-os büntetés után már ezt is megtanultuk.

Srila Prabhupada könyveit így most az étteremünkben osztjuk a vendégeknek. A képen a Govinda Istanbul Cafe-ban, a Rama-navami programunk után az egyik kedves vendég barátkozik a védikus irodalommal.

A szomszédunkkal, Marika nénivel, gyakran találkozunk kertészkedés közben. Sokat mesél nekünk a családjáról és a régi időkről.
Hladini egyik reggel szerette volna meglátogatni. Amikor átmentek hozzá, tarhanát (török levesport) vittek neki ajándékba. Persze Marika néni is viszonozta a kedvességet,  saját befőzésű paradicsomszószt és körte-szilva lekvárt hozott nekünk. Nyáron már majd vele együtt főzik be a lányok a télire valót.

Hladini önként jelentkezett az Isztambuli misszióra és így a legutóbbi utamra is szeretett volna elkísérni. Török állampolgár, folyékonyan  beszél törökül így tényleg minden szempontból megfelelne. Amikor a 2 és fél éves korára hivatkozva próbáltam itthon felejteni, akkor egyéb huncutságokkal is megpróbálkozott, hogy feljusson a repülőre

.

Legutóbbi törökországi utam során Izmírbe is sikerült eljutnom. Izmír Törökország 3. legnagyobb városa, kereskedelmi és turisztikai központ kb. 3.5 millió lakossal. Nrsimha Krisna prabhu szervezte az utat, ami Istanbultól 2 óra komppal 4 pedig kocsival. Nem tűnt hosszúnak az út mert végig a prédikálási terveinkről beszélgettünk. Közben persze az országgal is ismerkedtem. Megtudtam, hol gyártják a Yörsan tejtermékeket, a Vestel háztartási gépeket valamint azt is, hogy melyik területről származik a világ mazsola termelésének az 50%-a

Először Alacatiba érkeztünk ahol Nrsimha Krsnának egy kedves ismerősével találkoztunk, aki egy citrom és narancs ligetben fogadott bennünket. Egy igazi bio-citromot el is hoztam ajándékba Hladininek.

Utána mentünk Izmírbe, ahol egy kedves bhakta családot látogattunk meg. Madhu Madhavi azeri származású, a férjével, a hajóskapitány Enginnel Odesszában ismerkedtek meg. A kisfiúk Artun 5 hónapos. Sokat beszélgettünk velük a Krisna-tudat gyakorlati alkalmazásáról a családi életben. A nagymamának meg inkább filozófiai jellegű kérdései voltak. Másnap az indulás előtt a városban is körülnéztünk és a leendő Govindának kerestük a helyét. A képen éppen a Kordonon, a tengerparti sétányon vagyunk, ha Krisna is úgy akarja akkor az lehet, hogy vegetáriánus étteremnek egy pont jó hely lenne.

Itt az ideje, hogy az “Esti tej” után is lássátok a lányokat. Padma pár nappal Húsvét előtt múlt 9 hónapos. Mostanra teljesen egészséges, aktív és boldog. Itt a képen Hladini a jegyzeteit felhasználva tanítja motorozni a családot

Érdekel a hazai cigányság helyzetével kapcsolatos kutatás. A cigányokkal kapcsolatos társadalmi reakciókon keresztül is vizsgálhatjuk, hogy milyen a mai magyar társadalomnak a mássághoz, a toleranciához való viszonya. Milyen sikerrel kezelte a társadalom a magyar cigányságot az elmúlt 2 évtizedben? Röviden annyit erről, amit mindannyian tudunk, hogy ez egy igazi kudarc volt, ami a múlt évben érte el a tetőfokát a halálos áldozatokat is követelő gyülölethullám formájában. Undorítónak találtam és félelmetes volt nézni, hogy napjainkban ilyen dolgok megtörténhetnek. És persze megtörténhetnek. És még sokkal rosszabb dolgok is megtörténhetnek. És nem csak a cigányokkal…

Mert ez a szerencsétlenség nem áll meg a cigányságnál. Ha a magyar társadalom nem tudja (vagy nem akarja) őket befogadni akkor ez természetesen más társadalmi csoportokra is igaz lehet. Persze mondhatjuk, hogy vannak a cigányok közül, akik lopnak-csalnak-hazudnak-ölnek, de azt nem mondhatjuk, hogy mind ilyenek, mint ahogy azt sem hogy “genetikailag hajlamosak erre”. Pontosabban, akik ezeket mondják, azok könnyen kitalálnak ilyesmiket más társadalmi csoportokra is.

Nyilvánvalóan egy nagyon nehéz helyzet ez, de valahogy kezelni kell. Más társadalmaknak is megvannak a maguk kezelni valói, és vannak ahol jobban, vannak ahol rosszabbul kezelik ezeket. Minden esetre a kirekesztés és az ellenük szított gyűlölet nem csak hogy nem megoldás de nagyon a visszájára is fordulhat. Ha a gyűlölet keltés elfogadott társadalmi viselkedéssé válik, amit mint eszközt ráadásul a politikai pártok nálunk előszeretettel használnak, akkor az lassan de biztosan mérgezi meg a nemzetet, a családokat és az egyéneket is.

Jelen bejegyzésemben nem próbálom megoldani ezt a problémát. Ehelyett szeretném megosztani veletek azt hogy én mivel próbálok a megoldáshoz hozzájárulni.

Pár évvel ezelőtt még Mérő Matyival (Madhupati prabhu) való beszélgetésünkből inspirációt merítve alapítottam meg a “Toleráns Ifjúságért Ösztöndíj”-at, azzal a céllal, hogy a környékbeli hátrányos helyzetű roma gyermekeket közép- és felsőfokú tanulmányik sikeres elvégzésében támogassam.

Először Erzsikének (a képen lila kardigánban) segítettünk, aki azóta sikeresen elvégezte a főiskolát és most a Somogyvári iskolában tanít magyar irodalmat. Idén egy újabb pályázatot írtam ki a számára, ami arról szól, hogy most már mentorként segítse az újabb ösztöndíjasainkat.

A programban a fő segítségem Sri Sarovara mataji, aki a környékbeli iskolákkal együttműködve az ösztöndíjra pályázó diákok kiválasztásában és a szakmai program végrehajtásában segít.

Tegnap voltunk családlátogatóban annál a kedves Pamuki családnál, akinek a legnagyobb kislányuk Szilvia (a képen középen feket pulóverben) elnyerte az idei ösztöndíjunkat. Szilvia tervei szerint az érettségi megszerzése után rendőri pályára készül. József, az apuka nagyon kedves ember, egyedül neveli a 3 kislányát. Nagyon hálásak voltak, hogy mi is segíteni akarunk nekik.

Az ösztöndíj diákonként 500 ezer forint támogatást jelent, amit 4 éven keresztül havi részletekben folyósítunk. Az összeget a diákok oktatásával kapcsolatos költségekre lehet jóváirni. Az ösztöndíjas diák az iskolai feladatai mellett megismerkedik a Krisna-tudatos lelki kultúra alapelveivel is. Ezáltal a saját “kisebbségi létét” egy másik hazai vallási-kultúrális kisebbség megismerésén keresztül tanulja meg feldolgozni. A Krisnás kultúrán keresztül abba is betekintést kap, hogy nemzetiségi szempontból az ősei indiai eredetűek. Indiában ma egymilliárd ember él, és a kisebb vidéki falvakba amikor ellátogatunk, akkor csodaszámba megy számukra, hogy mi milyen érdekes fehér bőrű emberek vagyunk. Magyarul indiában mi európaiak vagyunk a jelentéktelen egzotikus kisebbség, és azokba a templomokba ahova fehér ember be sem teheti a lábát, oda nyugodtan beengednék a legtöbb magyar romát

Ez a bejegyzés egyben egy felhívás is. Aki szeretne ebben a programban szponzorként részt venni, kérem keressen meg. Nagy szükség van a segítségre ahhoz, hogy mégtöbb gyereknek segítsük biztosítani a tanulmányai végzéséhez szükséges körülményeket.

Krisna-völgy egyik bája a csodálatos esti hangulata. A lenyugvó nap minden nyári estén egy csodálatos élőfestményt varázsol az égre, ami a nap és a felhők mozgásával minden másodpercben változik. Ez sokunknak a kedvenc emlékei közé tartozik. Ezt a nagyszabású élőképet hangok is színesítik. A békák kuruttyolását, a tücskök ciripelését és a madarak énekét egy sajátos hang fonja össze.
Berci prabhu húzza kolompoló tejes kocsiját, meg-megállva a családosok házai előtt, ahol az ablakpárkányokra vagy az ajtó mellé lerakja az estitejet. Ez a tehénillatú tej, Syama teheneivel, a gosalában szolgáló bhaktákkal, a szent helyek porával, minden fűvel-fával-virággal összeköt bennünket… az ízében érezzük őket.

Szép élmények, amik örökké gazdaggá teszik a szívet… ezen gondolkodom, ahogy éjjel 11 órakor a járda nedves aszfaltján a csigákat kerülgetem a félhomályban. Bekérezkedek a portástól, aki készségesen kinyitja a zárt intézmény kapuját. A harmadik emeleten az intenzív osztály ajtaján csöngetek. Kijön Tünde, a mosolygós nővér, akinek az önzetlen arca valamiért édesanyámat juttatja eszembe… szeretném megölelni, de csak a kis poharat adom a kezébe. – Meghoztam az estitejet, az anyukától Padmának.

Nagyon hálásak vagyunk nektek, hogy a műtét alatt olyan sokan szinte a világ minden részén imádkoztatok Radhe Syamahoz. Bizonyára az imáitok erejének köszönhető, hogy a műtét nagyon sikeres volt. Padma műtétje olyan eljárással zajlott, aminek a során a felnyitott mellkast később, kb 2-3 nappal a műtét után zárnák be, miután meggyőződtek arról, hogy semmi komplikáció nem merült fel és a szív megfelelő állapotba került. Padma esetében a szíve és a szervezete olyan különlegesen jól reagált a beavatkozásra, hogy mind a szívműtétet mind pedig a későbbre tervezett eljárást egyszerre egy operáció keretén belül hajtották végre. Emiatt a műtét még hosszabb volt körülbelül 8 óra.

A videón a kislányunk látható a műtét előtt, miközben a Maha Mantrát éneklem neki. A kórház szuperintenzív osztálya egy olyan hely ahol megáll az idő… nézem a kislányom és elfelejtem, hogy hol is vagyok… elmerengek, mélyen a gondolataimba merülök…

Az élet-halál határvonal megközelítése mindig nagyon kijózanító. A legtöbb ember értékrendje teljesen más lenne ha tudatosak lennének arról, hogy ez az anyagi élet egy villanás csupán és lényegében nem más, mint egy lecke Krisna személyesen nekünk tervezett iskolájában. Ha erről tudatossá válunk, akkor a Maha Mantra lesz a legfőbb menedékünk, mivel benne minden örök értéket, létet, értelmet, boldogságot és szeretetet meglelhetünk. Bárcsak a lelki tanítómestereink kegyéből mindannyian megvalósíthatnánk ezt!

…apuka, lejárt az idő… a nővér szavai hoznak vissza a terembe… rendben Padma, minden jót! Remélem, hogy az orvosok kezeivel Radhe Syama operálnak ma téged, és ha van még valami anyagi vágyad, akkor talán most örökre eltűnnek a szívedből.

Az alábbiakban azokat a leveleket szeretném megosztani veletek, amiket Padma születése másnapján lelki tanítómesteremmel váltottunk. Emlékezetes marad számunkra azoknak a napoknak minden perce, és nagyon emlékezetesek lesznek Guru Maharajánk költői szavai, melyekből sok erőt és lelkesedést meríthettünk.

Kedves Guru Maharaja,
Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatom!
Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak!

Köszönjük a bátorítást a telefon beszélgetésen keresztül! Jó volt megosztani veled a jelenlegi helyzetünket és az azzal kapcsolatos megvalósításainkat.

Bármi is legyen Padma útja, biztos hogy most jó kezekben van mind anyagilag mind lelkileg, és ez bizonyára a későbbiekben is így lesz. Tovább »

Kedves barátaink!

Bizonyára mindannyian értesültetek az örömhírről, hogy július 20-án megszületett a második kislányunk, aki Srila Sivarama Maharajatól a Padma (lótuszvirág) nevet kapta. A születést követő napon derült ki, hogy egy olyan szívbetegsége van, amit 2 héten belül műtéti úton kell gyógyítani. Ez a hirtelen kialakult helyzet az egész családunkat nagyon komolyan érintette és az összes energiánkat lekötötte. Emiatt nem volt sok lehetőségünk személyes kommunikációra itt a blogon, de szinte semmilyen más csatornán keresztül sem. Radha Krisna prabhu segített bennünket abban, hogy barátainkhoz ismerőseinkhez és a jóakaróinkhoz eljussanak az aktuális információk Padma állapotával kapcsolatban.

Nagyon hálásak vagyunk mindannyiótoknak, hogy az elmúlt megterhelő időszakban mellettünk voltatok, bátorítottatok, és a legkülönfélébb módokon segítettetek bennünket. Nagyon köszönjük az imáitokat és a kirtanjaitokat, amit a kis Padmáért Radhé Syámának tartottatok. Nagyon hálásak vagyunk mindannyiótoknak!

Nagy örömmel tájékoztatunk benneteket arról, hogy 2 és fél héttel a sikeres műtét és az azt követő lábadozás után, Padma kijöhetett a kórházból. Így egy hónappal a születése után, most végre együtt lehet velünk. Egyenlőre Budapesten vagyunk és az időszakos orvosi ellenőrzések után hamarosan már haza indulunk Krisna-völgybe. Reméljük hogy mielőbb személyesen is találkozhatunk veletek!

Amint megérkeztünk, Hladini rögvest jó barátságot kötött a szomszéd lányokkal.

Az idén igén mozgalmas az életünk. Amint azt az egyik korábbi bejegyzésben említettem, elkezdtük az új házunk építését, de a munkálatok túl lassan haladnak; ezért Krisna segítségével úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy házat a faluban ahelyett, hogy megvárnánk az építkezés végét. Így abban reménykedünk, hogy az újszülött gyermekünkkel együtt már a hónap végén egy összkomfortos házba tudunk költözni. A múlt héten az erőfeszítéseink sikerrel jártak és egy megfelelő házat találtunk a család számára, ami mindannyiunkat jó érzéssel töltött el. Néhány apró változtatás és egy újrafestés után, remélhetőleg hamarosan beköltözhetünk.

Sivarama Swami a tanítványai körében, akik ezen a napon mindannyian hatványozottan igyekeznek kifejezni szeretetüket iránta.

Tovább »

Május 29-én részt vettünk Serhat avatási szertartásán. Mivel a Nrsimha Caturdasi ünnep is pont arra a napra esett, ezért sok vendég látogatott el hozzánk. Az avatás jelentősége a vaisnava értelmezés szerint abban rejlik, hogy megértjük milyen fontos szerepe van életünkben a lelki tanítómester útmutatásának, és megfelelő őszinteséggel és alázatossággal elkezdjük követni őt a lelki fejlődésünk érdekében, ugyanis a vele való kapcsolatunk örökkévaló. Ezt a kedvező eseményt második születésnek is tartják, a tanítvány pedig egy lelki nevet kap az avatás során. Serhat is azon szerencsések közé tartozik, akik lelki avatásban részesültek ezen a napon. Az a lelki név, amit kapott pedig mindannyiunk számára meglepő volt, de ugyanakkor jó érzéssel töltött el bennünket.

Tovább »

A képen az egyik kellemes pillanatot örökítettem meg, amikor meglátogattuk az ankarai nagybácsit. Mi sokat beszélgettünk, mindeközben pedig Hladini a nappaliban játszott a kerékpárral.

A Sorgun-i erdők az egyik legszebb helyszín Antalya tengerpartján. A Voyage Hotel pedig az egyik szálló a sok közül, ami várja a vendégeket ezen a helyen. Mindannyiunknak nagyon kedvére való volt a friss, kellemes éghajlat, amely nem volt sem túl meleg, sem túl hideg.

Tovább »