Az amaránt
Adi Radhika Dasi, 2008 July 24
Ezekben a napokban a kertünkben viruló csodálatos amaránt virágon elmélkedünk. Aiszóposz (Aesopus) meséi közül az egyik (i. e. 6. század), amely a rózsa és amaránt történetét beszéli el, elregéli a mulandó és az örökkévaló szépség közötti különbséget:
Egy rózsa és egy amaránt egymás oldalán nyíltak a kertben. Az amaránt így szólt a szomszédjához:
- Ó, hogy irigylem szépséged és édes illatod! Nem hiába te vagy mindenki kedvence.
Ám ennek hallatán a rózsa – szomorúsággal a hangjában így felelt:
- Ó, kedves barátom, én csak ideig-óráig virágzom, szirmaim elhervadnak, lehullnak, és én végül meghalok. De a te virágaid sosem enyésznek el, még akkor sem, ha levágják őket, mert örökkön-örökké nyílnak.

Izgalmas pillanatokban volt részünk a tehenészetben, miközben vártuk Radhika megellését. A képen, amely az ellés másnapján készült az újszülött borjút, Vikramát láthatjátok.






