Ma már nemcsak az elefántokat tekinthetjük meg a budapesti állatkertben, hanem az elefánt fejű és ember testű félistent, Ganésát is. Ganésa arról híres, hogy eltünteti a lelki élet útjáról az akadályokat, elindítja a különféle dolgok kezdetét, valamint ő az intelligencia és a bölcselet birtokosa. (more…)
Ma este egy új élményt szeretnénk veletek megosztani a blogunkon. Úgy döntöttünk, hogy helyet biztosítunk az emlékezetre méltó bejegyzéseink számára és az első, amellyel elkezdjük az a falunk legszebb, és egyben legnagyobb fesztiválja: a Búcsú. Ha rákattintasz a képre, megtekintheted a búcsú részleteit, amelyet sok-sok kép tesz még színesebbé és élvezetesebbé. Reméljük, te is hasznosnak találod ezt az új kezdeményezésünket. Szeretettel, Adi és Gaura
“Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
I. (Szent) István: Intelmek (részlet)
Az, aki a megtestesült örökkévalóság, tudás és gyönyör – az Úr Damodara; hogyan is lehet Őt megkötözni? (more…)
A múlt szombaton az év legédesebb fesztiválját ünnepeltük, a Govardana Puja ünnepséget. Azért a legédesebb, mert ezen a napon mindenki kitesz magáért, és a legkülönfélébb édességeket ajánlja fel Govardana Lal-nak, méghozzá korlátlan mennyiségben. Govardana Lal a messzi Indiából, a Govardana hegyről érkezett hozzánk, és úgy döntött itt marad velünk, sok-sok örömet okozva ezzel nekünk. Az is biztos, hogy ezen a csodálatos napon a látogatók száma is hihetetlenül megnő; azt mondják az idén csaknem 700 vendégünk volt. A kérdés csupán az, hogy mindez Govardana Lal csodás mosolyának, az édességhalmok vonzerejének, vagy a tehenek bűbájának köszönhető? Hiszen minden csodálatosan sikerült.
Néhány nappal ezelőtt a Bugday Ecological Life magazin elektronikus folyóiratának egyik híre felkeltette az érdeklődésemet. A címe a következő volt: Nem akarunk elektromosságot a hegyvidéken! Ha majd a Krisna-völgyi szomszédaink olvassák ezt a cikket, bizonyára egyetértően mosolyognak.
Kedd este, egy díszes vacsorával egybekötve Budapesten is megünnepeltük a Divali-t. Az ünnepélyt az Olasz Kulturális Intézet hatalmas és csodás dísztermében tartottuk, mintegy 150 vendég részvételével. Az indiai hagyomány ezen a héten ünnepli az újév kezdetét. Ezen a szimbolikus vacsorán, a vendégekkel közösen gyertyát gyújtottunk, és ekképpen köszöntöttük az újesztendőt. A vendégek a vaisnava közösségünk ismerősei voltak: újságírók, képviselők, politikusok, tanárok és még sokan mások.
(more…)
Mialatt Isztambulban tartózkodtunk, igen sok időt töltöttem könyvesboltokban és találtam is néhány szép könyvet – mindezt valószínűleg az anyanyelvem iránti sóvárgás ösztönözte. Mostanság az egyiket ezek közül olvasom, illetve inkább úgy mondanám, hogy gyakran nézegetem, lapozgatom – a címe: Funny Weather (Mókás időjárás). Ez a könyv viszont nem olyan, amihez általában hozzászoktunk… A témája, amely sürgető kérdésként szerepel mindannyiunk életében, és a tény, hogy ez a könyv egy képregény, megkülönbözteti a többi, szokásos könyvtől. Valamint, ha az is nehézséget okoz számotokra, hogy hosszú, nehézkes szöveget olvassatok – csakúgy, mint nekem – ez a könyv nektek készült. Továbbá úgy gondolom, hogy ez az alkotás sokkal hatékonyabb és magával ragadóbb, mint egy átlagos kiadvány. Úgy éreztem magam, mintha fejre estem volna egy hideg, mély kút kavicsos fenekére – és fájt. Szerencsére a férjem mellettem volt, hosszan elbeszélgettünk az engem ért benyomásokról, és aztán lassan magamhoz tértem.
Egyik este, miközben fáradtan feküdtem a kanapén, kezembe vettem a könyvet és belelapoztam. Miután elolvastam az első párbeszédet, elmerültem a gondolataimban.
Hogy mit láttam a képeken?
Alighogy visszatértünk a falunkba, másnap reggel egy csodaszép faültető ünnepség várt bennünket. A falu három különböző részén, az utak mentén, mintegy 75 darab széles levelű hársfát, galagonyát és különféle bokrokat ültettünk. Annak ellenére, hogy lassan megérkezik hozzánk a tél, a facsemeték máris szebbé tették környezetünket.
A múlt hónap derekán egy dokumentumfilmet készítettek a falunkról, melynek címe: Öko-völgy, a harmónia zöld útja. A film producere Krisna Lila mataji, aki már több mint húsz hasonló rövidfilmet forgatott. Egy kis csapat operatőrrel két teljes napon keresztül forgattak, hogy összeállítsanak egy rövid, ugyanakkor vonzó kulturális filmbemutatót a falunkról.
