Miközben a goshalához sétáltunk, egy nagyon bájos, apró fesztivál-csapattal találkoztunk; a gyerekekkel, akik Ratha Yatrát szerveztek maguknak. Egy kis babakocsit átalakítottak szekérré és rendkívül szépen feldíszítették. Így együtt sétáltak a szekér mellett az idősebb gyerekekkel, akik lelkes kirtanával kisérték a menetet.

A Ratha Yatra egy hihetetlenül nagy fesztivál, amelyet a vaisnava hívők világszerte megünnepelnek. Emberek ezrei csatlakoznak a felvonuláshoz és együtt táncolnak a hívekkel, valamint darshanban is részesülnek. A darshan azt jelenti, hogy az Úr murti formája, akit a templomban láthatunk és akinek szeretetteljes viszonzásában részesülhetünk, amikor meglátogatjuk az otthonában, a fesztivál alkalmával Ő Maga jön ki az utcára. Így neked is lehetőséged nyílik, hogy találkozz vele egy átlagos kis- vagy nagyvárosban, és talán még a te házad előtt is elhalad. Indiában nagyon sok háziasszony magasba tartott kezekkel és hevesen integetve állítja meg a Ratha Yatra felvonulást és sietősen szalad a szekérhez, hogy egy nagy tálca finomságot kináljon fel az Úrnak, teli jóízű ételekkel és édességekkel. Eközben a szekért húzók nagy többsége táncra perdül, valamint gyümölcsöt és édességet osztanak szét a bámészkodók között. Röviden szólva ez egy valóban kedves fesztivál, amit még vidámabbá tesz az Úr és társainak örömteli mosolya.

A gyerekeink fesztiválja is hasonlóan aranyos ünnep volt, különösen az a része, amikor azért futkároztak a szekér körül, hogy kiosztják az édességeket, amit az édesanyjukkal közösen készítettek. A pici Jagannatha, Baladeva és Subhadra nagyon-nagyon boldogok voltak.

Elnézést, hogy ilyen sokáig eltűntem a szemetek elől. Nagyon sok dolog szakadt a nyakamba, amikor hazatértem. Ez amúgy egy pozitív kijelentés, mert nagyon sok jó dolog történt a farmon, de sok volt a szolgálat, az idő meg kevés. Az internetet mobilról most már nem is próbálom, olyan lassú, csak e-mailek írására használom. Hamarosan azonban elérhető lesz az irodámban az internet és, akkor rendszeresebben tudok jelentkezni. Mikor? Nekem azt mondták az ügyintéző kedves bhakták, hogy kb egy hét. Az hogy ez végül mennyi lesz csak az imáitokon múlik

Szóval hiányoztok, és hamarosan jövök!

Góranga!

„Haribol mindenkinek! Hozzádtam néhány blogot ehhez a bejegyzéshez. Ezek a beszámolók az elmúlt hetek gondolatairól és eseményeiről szólnak, színes képekkel tarkítva. Kérlek benneteket, pillantsatok rájuk.

Szeretettel, Adi Radhika”

Az idén nagyon szépen termett a borsó és hosszú-hosszú időn keresztül hozott termést. Ma az egészet leszedtük és mivel az időjárás enyhe, ezért újabb ágyásokat ültetünk – azt hiszem ez alkalommal a zöldbabbal próbálkozunk. Érdekességként megemlítem, hogy a kertészeink tanácsára felszedjük a már elsárgult borsószárakat, de ugyanakkor a töveket benne hagyjuk a földben azért, mert ennek köszönhetően termékenyebbé válik a talaj.

Az elmúlt félévben gyakran készítettem rizst, levest és borsós salátát. Az a tény, hogy képesek voltunk ezt a nagyszerű zöldségfélét megtermelni a kertünkben leírhatatlan elégedettséget okozott a számunkra, hiszen télvíz idején csak konzervált vagy fagyasztott (pfuj – szörnyű!) borsót tudtunk használni. Valójában ezeknek a mesterségesen konzervált vagy fagyasztott ételeknek, vagy az idényen kívüli zöldségeknek a fogyasztása egyáltalán nem egészséges, sőt ártalmas. Tehát, a mi kis falvacskánkban nemcsak azon buzgólkodunk, hogy jobbnál jobb gyümölcsöket és zöldségeket termeljünk, hanem megpróbáljuk kifejleszteni a saját módszereinket arra is, hogy természetes módon őrizzük meg ezeket a terményeket a szűkösebb időkre.

Még egy valóban kevés munka, amelyet az anyaföldön végzünk is elégedetté teszi a szívet és a gyomrot olyannyira, hogy csak annyit tudok javasolni: próbáld ki te is!