Mindig nagy öröm amikor vendégeket fogadhatunk. Persze ritkább és így különlegesebb is, amikor a feleségem szülőföldjéről jönnek hozzánk látogatóba. Nagyon boldogok vagyunk, hogy az idei Nrisimha Caturdasi fesztiválra többen is el tudtak jönni és majd egy hétig velünk is maradnak.

Sivarama Maharaja ajánlotta hogy olvassam el a fenti cikket a The New York Times-ban. Arról szól, hogy mára az USA-ban is több száz kisebb méretű gazdaságban kezdenek visszatérni az ökrök tartásához. Több olyan munkafolyamatot végeznek el velük, amire eddig traktort használtak. Ennek az agro-retro irányzatnak a fejlődésére nem csak a rohamosan emelkedő olajárak vannak pozitív hatással. Pár évtizede még azok a farmerek, akik állatokkal dolgoztak maradinak, nyakas ostoba embernek számítottak. Az ilyen családban a gyerekek is szégyellték magukat, amikor más modernizált gazdaságokat működtető szülők gyermekeivel találkoztak. Az ipari forradalom és a fogyasztói társadalom együttes elterjedése mára ökológiai katasztrófába sodorta a világot. Ennek a felismerése és az erre adott pozitív társadalmi reakciók következményeként a tradicionális módszerek már nem elavultnak, hanem nagyon is előremutatónak számítanak. Ez lelkesedést, tartást és önbecsülést ad azoknak a gazdáknak, akik szívesen térnek vissza a nagyszüleik gazdálkodási hagyományaihoz.

Ez a pozitív folyamat akkor fog igazán erősödni, ha mi mint vsásárlók tudatosan keressük az ilyen farmokról származó termékeket. Mert végső soron az organikus farmgazdaságoknak nem csak érzelmi, hanem a nehéz munkával megtermelt termékeik megvásárlásán keresztül realizálódó valós anyagi támogatásra is szükségük van. Az organikus-változás sikere a gazdaság és a fogyasztók együttes forradalmi együttműködésében rejlik.

Krisna-völgy Ökofalu és az Öko-völgy Alapítvány elkötelezett önkéntesei és támogatói is ennek a folyamatnak a sikeréért dolgoznak.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a készülő új vallásügyi törvény mennyire nehezíti majd meg a szabad vallásgyakorlást, különös tekintettel a prédikáló tevékenységekre. Ezek közül is a sarkalatos pont az utcai könyvosztás szabadsága. Ha szeretnétek időutazáson résztvenni és kipróbálni, hogy milyen is az, amikor az utcán egyáltalán nem szabad könyvet osztani, akkor gyertek el pár napra Isztambulba. Amikor ott prédikálok, akkor ez nem valami olyasmi amitől félnünk kell, hanem ez egy teljesen magától értetődő realitás. Az mondjuk nekem sem volt az, hogy az utcán még szórólapot sem szabad osztani, de az első kb 50,000 ft-os büntetés után már ezt is megtanultuk.

Srila Prabhupada könyveit így most az étteremünkben osztjuk a vendégeknek. A képen a Govinda Istanbul Cafe-ban, a Rama-navami programunk után az egyik kedves vendég barátkozik a védikus irodalommal.

A szomszédunkkal, Marika nénivel, gyakran találkozunk kertészkedés közben. Sokat mesél nekünk a családjáról és a régi időkről.
Hladini egyik reggel szerette volna meglátogatni. Amikor átmentek hozzá, tarhanát (török levesport) vittek neki ajándékba. Persze Marika néni is viszonozta a kedvességet,  saját befőzésű paradicsomszószt és körte-szilva lekvárt hozott nekünk. Nyáron már majd vele együtt főzik be a lányok a télire valót.

.

Először Alacatiba érkeztünk ahol Nrsimha Krsnának egy kedves ismerősével találkoztunk, aki egy citrom és narancs ligetben fogadott bennünket. Egy igazi bio-citromot el is hoztam ajándékba Hladininek.

Utána mentünk Izmírbe, ahol egy kedves bhakta családot látogattunk meg. Madhu Madhavi azeri származású, a férjével, a hajóskapitány Enginnel Odesszában ismerkedtek meg. A kisfiúk Artun 5 hónapos. Sokat beszélgettünk velük a Krisna-tudat gyakorlati alkalmazásáról a családi életben. A nagymamának meg inkább filozófiai jellegű kérdései voltak. Másnap az indulás előtt a városban is körülnéztünk és a leendő Govindának kerestük a helyét. A képen éppen a Kordonon, a tengerparti sétányon vagyunk, ha Krisna is úgy akarja akkor az lehet, hogy vegetáriánus étteremnek egy pont jó hely lenne.

Itt az ideje, hogy az “Esti tej” után is lássátok a lányokat. Padma pár nappal Húsvét előtt múlt 9 hónapos. Mostanra teljesen egészséges, aktív és boldog. Itt a képen Hladini a jegyzeteit felhasználva tanítja motorozni a családot

Mert ez a szerencsétlenség nem áll meg a cigányságnál. Ha a magyar társadalom nem tudja (vagy nem akarja) őket befogadni akkor ez természetesen más társadalmi csoportokra is igaz lehet. Persze mondhatjuk, hogy vannak a cigányok közül, akik lopnak-csalnak-hazudnak-ölnek, de azt nem mondhatjuk, hogy mind ilyenek, mint ahogy azt sem hogy “genetikailag hajlamosak erre”. Pontosabban, akik ezeket mondják, azok könnyen kitalálnak ilyesmiket más társadalmi csoportokra is.

Nyilvánvalóan egy nagyon nehéz helyzet ez, de valahogy kezelni kell. Más társadalmaknak is megvannak a maguk kezelni valói, és vannak ahol jobban, vannak ahol rosszabbul kezelik ezeket. Minden esetre a kirekesztés és az ellenük szított gyűlölet nem csak hogy nem megoldás de nagyon a visszájára is fordulhat. Ha a gyűlölet keltés elfogadott társadalmi viselkedéssé válik, amit mint eszközt ráadásul a politikai pártok nálunk előszeretettel használnak, akkor az lassan de biztosan mérgezi meg a nemzetet, a családokat és az egyéneket is.

Jelen bejegyzésemben nem próbálom megoldani ezt a problémát. Ehelyett szeretném megosztani veletek azt hogy én mivel próbálok a megoldáshoz hozzájárulni.

Pár évvel ezelőtt még Mérő Matyival (Madhupati prabhu) való beszélgetésünkből inspirációt merítve alapítottam meg a “Toleráns Ifjúságért Ösztöndíj”-at, azzal a céllal, hogy a környékbeli hátrányos helyzetű roma gyermekeket közép- és felsőfokú tanulmányik sikeres elvégzésében támogassam.

Először Erzsikének (a képen lila kardigánban) segítettünk, aki azóta sikeresen elvégezte a főiskolát és most a Somogyvári iskolában tanít magyar irodalmat. Idén egy újabb pályázatot írtam ki a számára, ami arról szól, hogy most már mentorként segítse az újabb ösztöndíjasainkat.

A programban a fő segítségem Sri Sarovara mataji, aki a környékbeli iskolákkal együttműködve az ösztöndíjra pályázó diákok kiválasztásában és a szakmai program végrehajtásában segít.

Tegnap voltunk családlátogatóban annál a kedves Pamuki családnál, akinek a legnagyobb kislányuk Szilvia (a képen középen feket pulóverben) elnyerte az idei ösztöndíjunkat. Szilvia tervei szerint az érettségi megszerzése után rendőri pályára készül. József, az apuka nagyon kedves ember, egyedül neveli a 3 kislányát. Nagyon hálásak voltak, hogy mi is segíteni akarunk nekik.

Az ösztöndíj diákonként 500 ezer forint támogatást jelent, amit 4 éven keresztül havi részletekben folyósítunk. Az összeget a diákok oktatásával kapcsolatos költségekre lehet jóváirni. Az ösztöndíjas diák az iskolai feladatai mellett megismerkedik a Krisna-tudatos lelki kultúra alapelveivel is. Ezáltal a saját “kisebbségi létét” egy másik hazai vallási-kultúrális kisebbség megismerésén keresztül tanulja meg feldolgozni. A Krisnás kultúrán keresztül abba is betekintést kap, hogy nemzetiségi szempontból az ősei indiai eredetűek. Indiában ma egymilliárd ember él, és a kisebb vidéki falvakba amikor ellátogatunk, akkor csodaszámba megy számukra, hogy mi milyen érdekes fehér bőrű emberek vagyunk. Magyarul indiában mi európaiak vagyunk a jelentéktelen egzotikus kisebbség, és azokba a templomokba ahova fehér ember be sem teheti a lábát, oda nyugodtan beengednék a legtöbb magyar romát

Ez a bejegyzés egyben egy felhívás is. Aki szeretne ebben a programban szponzorként részt venni, kérem keressen meg. Nagy szükség van a segítségre ahhoz, hogy mégtöbb gyereknek segítsük biztosítani a tanulmányai végzéséhez szükséges körülményeket.