A Sorgun-i erdők az egyik legszebb helyszín Antalya tengerpartján. A Voyage Hotel pedig az egyik szálló a sok közül, ami várja a vendégeket ezen a helyen. Mindannyiunknak nagyon kedvére való volt a friss, kellemes éghajlat, amely nem volt sem túl meleg, sem túl hideg.
Az első hetet Törökország deli részén töltöttük, Side közelében. Ez a település nagyszámú antik műemlékéről és romjairól nevezetes. Egy egész napot töltöttünk itt sétálgatva és nézegetve a város nevezetességeit.
Ezen a héten elkezdődött a házunk alapjainak kiásása. Már igen hosszú ideje gondolkodtunk egy megfelelő ház tervrajzán, ami illik az önfenntartó életvitelünkhöz és most jött el az ideje, hogy felépítsük ezt a bizonyos házat. Nagyon izgatottan várjuk, hogy elkészüljön. Néhány sajátságos része a tervünknek a tradicionálisan vastag falak, a megfelelő hő- és vízszigetelés, a napenergia felhasználása, egy kút, egy kisméretű üvegház és egy pince, ahol majd a terményeket tudjuk tárolni.
Az idén, január 26-án Hladini és a barátai először ízlelték meg a gabonát; Sivarama Swami mindegyiküket egy kis édes-rizzsel etette meg. A szülők és a gyerekek egy nagyon szép gabonaszertartáson vettek részt, ami sok-sok nevetéssel, kiáltozással és sírással járt együtt.
A múlt hónap során Budapestre látogattuk Hladinivel. Elvittük az orvoshoz, majd utána Manorama prabhuhoz játszani. A méretük közötti különbségek miatt jókat nevettünk.
Nagyon örömteli híreink vannak számotokra. Nemsokára, október elején egy új jövevény érkezik a családunkba. A kisbabánk már három hónapja lakik a pocimban. Két héttel ezelőtt csodálattal néztük az ultrahanggal készült képeket a közeli marcali kórházban. A baba eközben csuklott, ficánkolt, megfordult, de szerencsére az orvosnak sikerült lemérnie az adatait: – 54 mm, eleven és egészséges – mondta. A nagy és egyenes pocakom, valamint férfias dolgokra vonatkozó álmaim, sokakat arra engednek következtetni, hogy fiúgyermekről van szó. De én is hasonlóképpen érzek, úgyhogy várjuk ki a végét, és majd meglátjuk milyen meglepetést hoz majd számunkra maga a szülés. (more…)
Az első hetünk Isztambulban igazi maratonná vált. Egy újonnan bérelt ingatlannak a berendezése nem egyszerű, főleg ha a közműveknek a megnyitása is az ember nyakán van. Nem akarom sajnáltatni magunkat, ez itt nem a balkán, de a közüzemi bürokrácia azért elég jól rápihen a dolgokra. A gázzal nem volt túl jó karmánk, az embernek kb 5-ször ki kellett jönnie mielőtt összejött neki a dolog, hogy minden működjön, meg olyan csövet hozzon magával, ami passzol, meg egyebek. (more…)
A múlt héten a blogunk több szempontból is megújult. A cikkjeink most már orosz nyelven is megjelennek. Tehát ennek köszönhetően elkezdünk kommunikálni azzal a több ezer bhaktával, akiknek orosz az anyanyelve, valamint így kapcsolatot teremtünk az orosz médiával is. A kommunikáció egy fontos előrelépés az emberiség fejlődésében. A védikus tanítások legelső utasítása arra vonatkozik, hogy alázatos módon kell hallgatnunk a tanítást. Ezért mi is azt szeretnénk, hogy a blogunk minden olvasónk számára kellemes, és egyben értékes időtöltést jelentsen. (more…)
A májusi hónap során igen sok tatarozási munka zajlott itt nálunk. Mivel a munkálatok az irodánkat is érintette ezért nem igazán gyakran tudtam írni nektek, de most már nagyon szép tiszta és felújított a szobánk. Télvíz idején hideg és folyamatos szél és eső éri a templom elülső részét. Így hát a munkálatok során újrafestették a bejárat melletti falakat és a harangtorony renoválása is a végéhez közeledik. Most minden üde és frissen festett. Egy kicsit furcsa, hogy átalakították a bejáratnál található korhadt faoszlopokat, mert a munkálatok sok zajjal és porral járnak, de megérte.
Miközben a munkálatokat figyeltem a következő gondolatok jutottak eszembe… Az anyag az idő meglétének köszönhetően állandóan változik; ismeretesek az olyan fogalmak, mint a tegnap, ma, és a holnap. Amikor azonban szeretettel átadjuk magunkat a Teremtőnek, akkor azt gyakoroljuk, hogy hogyan éljünk a „mának”. Ekkor megízleljük az öröklét zamatát az anyagi világon belül anékül, hogy megérintene bennünket az idő. Ez tulajdonképpen egy eléggé meglepő tény, vagy nem? Valójában annyira nem is, mert amikor elmélyítjük a Krisna iránti szeretetünket, egy kis őszinteséggel és alázattal fűszerezve, akkor magunk is megtapasztalhatjuk mennyire könnyen növekszik a szeretet.
A múlt hétvégén a török vendégeinkkel kisétáltunk a Goshalába. A borjaink: Parvati, Sundara és Vishala a kerítés mögött voltak – legelésztek, napozgattak. Azon kívül, hogy nagyon szeretik, ha babusgatják őket, a legnagyobb örömük a legelészés, ezért akárhányszor ellátogatok a Goshalába és látom őket, én is mindig megéhezek. 
Mindannyian nagyon szépek és vonzóak, ezért bemásztunk a karámba és közelebb mentünk hozzájuk, hogy megsimogassuk őket.
Sundara nagyon barátkozó, és amint azt a neve is jelzi, nagyon jóképű, fiú borjú. Miközben egymással beszélgettünk és őt babusgattuk, nagyon elégedetté vált és a fejét állandóan a tenyerünk fölé helyezte azért, hogy így könnyebben meg tudjuk cirógatni a nyakát alulról. Mialatt ilyen formában élveztük egymás társaságát, szívemet elöntötte a szeretet és gyengéden átöleltem Sundarát. Mintha azt kiálltaná: Ééédesem! – Sundara egy hatalmasat ugrott a levegőbe az eksztázistól és visszahuppant…, de nem a földre. A bal lábamra nehezedő súly egy pillanatig kellemes élményt nyújtott. Természetesen ahogy ez megtörtént az első gondolatom rögtön az volt, hogy szerencsére nem Sundara anyukája landolt a lábamon , majd a következő az, hogy ha valaha is lesz egy tehenünk a hátsó udvarunkban, amire már oly nagyon régóta vágyunk, akkor annak valóban „nagyon kicsinek” kell lennie. 
Ezekután pedig elbicegtem a csapig, hogy hideg vizet engedjek a lábamra, mert olyan erős volt a fájdalom. 
Mindent összevetve, egy nagyon szép napot töltöttünk együtt a vendégeinkkel. A Goshalából kifelé menet megnéztük azt a kis tavat, amit nemrég telepíttettünk a tehenészet mellé. Fehér, rózsaszín és lila lótuszok kezdtek virágba borulni az esőzések miatt. Tulajdonképpen ebben a tóban gyűlik össze az esővíz a Goshala központi épületének tetejéről, és tűz esetén a tűzoltók ezt a tavat és a mellette levő vízszelepeket tudják használni tűzoltásra. A tó körül egy csodálatos parkot telepítünk, amely telis-tele lesz különféle vízi növényekkel, kövekkel és valamikor majd a jövőben egy borjakat legeltető Krisna szobrot is szeretnénk elhelyezni a tó közepén levő szigetecskére. Ilyenformán a vendégeink meg tudnak majd itt pihenni a sétájuk során, és eközben még a teheneket is szemügyre vehetik.
