“Az éghajlatváltozás korunk valódi problémája, és ezért részben a repülőtársaságok is felelősek.

A légi közlekedés a világ szén-dioxid kibocsátásának a 2%-át teszi ki. Viszont lehet, hogy a következő hír meglep benneteket: ez a 2% még mindig kevesebb annál a szén-dioxid mennyiségnél, amelyet a szarvasmarhák lélegeznek ki világszerte.

Persze, mindettől függetlenül továbbra is eltökélten küzdünk azért, hogy csökkentsük a repülők által okozott levegőszennyezést azzal, hogy új, üzemanyag-hatékonyabb repülőgépek kifejlesztésén dolgozunk, valamint rövidebb útvonalakat és jobb légi irányítást alakítunk ki.

Repülni csodás!” Malév

Ezt a reklámot az olyan légitársaságok pártfogolják, mint az Airbus, The Boeing Company, Pratt&Whitney és a Rolls-Royce.
Horizon magazine, 2007/10

A fenn látható képet tavaly ősszel láttam először, amikor a Budapest-Isztambul útvonalon repültünk a magyar légitársaság, Malév gépével. Nehéz volt nem észrevenni a magazinban az egész oldalas reklámanyagot. Minél jobban szemügyre vettem, annál jobban tudatossá váltam a dologról: így vagy úgy, de ez gyökeresen megváltoztatja a repülési szokásaimat.

(more…)

Az utóbbi néhány napban azok, akiknek van egy kis érzékük a földünket érintő VALÓDI KÉRDÉSEKET illetően, találkozhattak a hírrel, hogy világszerte növekszik az élelmiszerhiány, ami néhány országban fokozott feszültséghez és még „élelmiszerhiány miatti zendülésig” is vezetett.

Az éghajlatváltozás felgyorsította ezt a folyamatot, mert azok a területek, amelyek általában az élelmiszer források legnagyobb részét képezik, egytől egyig mind olyan extrém éghajlati változáson mennek keresztül, mint például az aszály. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy mind Indiában, mind Kínában megnőtt az élelmiszerek iránti kereslet. Továbbá, miközben az élelem előállítás mértéke csökken, a termelési költségek rohamosan nőnek. A jelenlegi elavult energiaforrások magas árai miatt rendkívül gyorsan növekszik a „bio-üzemanyag” iránti igény. Ez pedig, hatalmas mezőgazdasági területek elfoglalását jelenti, amelyek mind a globális méretű élelmiszer ellátmányi rendszerhez tartoznak. Ez a sok vészjósló jel, panaszkodás elvezet bennünket a pillanatnyi élelmiszer krízishez, ami ez esetben nem csak egy gazdasági reklámfogás, hanem a szomorú következménye egy rossz társadalmi-gazdasági stratégiának, hogy annak hiányzó lelki aspektusáról ne is beszéljünk.

(more…)

Ez a kép a Haszon Agrár magazin egyik számának a címoldalán jelent meg. Nagyon találó. Egyre többet lehet róla hallani, hogy a klímaváltozás következtében egy sivatagos terület formálódik a Kárpát-medencében. Mi még nem tervezünk tevéket tartani, de ha olvasgattok a témában akkor már biztosan nem fog olyan egzotikusnak tűnni, a zebuk tartására irányuló kísérletünk. (more…)

Körülbelül négy évvel ezelőtt az önellátással kapcsolatos kutatásaim során egy nagyon fontos felismeréshez jutottam. Megértettem, hogy egy önfenntartó közösség hosszú távú fennmaradásához – a lelki tisztaságon túl – a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó szarvasmarhafajta megléte is elengedhetetlenül szükséges. Így kezdődött el a zebukkal kapcsolatos kutatásunk. (more…)

Mialatt Isztambulban tartózkodtunk, igen sok időt töltöttem könyvesboltokban és találtam is néhány szép könyvet – mindezt valószínűleg az anyanyelvem iránti sóvárgás ösztönözte. Mostanság az egyiket ezek közül olvasom, illetve inkább úgy mondanám, hogy gyakran nézegetem, lapozgatom – a címe: Funny Weather (Mókás időjárás). Ez a könyv viszont nem olyan, amihez általában hozzászoktunk… A témája, amely sürgető kérdésként szerepel mindannyiunk életében, és a tény, hogy ez a könyv egy képregény, megkülönbözteti a többi, szokásos könyvtől. Valamint, ha az is nehézséget okoz számotokra, hogy hosszú, nehézkes szöveget olvassatok – csakúgy, mint nekem – ez a könyv nektek készült. Továbbá úgy gondolom, hogy ez az alkotás sokkal hatékonyabb és magával ragadóbb, mint egy átlagos kiadvány. Úgy éreztem magam, mintha fejre estem volna egy hideg, mély kút kavicsos fenekére – és fájt. Szerencsére a férjem mellettem volt, hosszan elbeszélgettünk az engem ért benyomásokról, és aztán lassan magamhoz tértem.

Egyik este, miközben fáradtan feküdtem a kanapén, kezembe vettem a könyvet és belelapoztam. Miután elolvastam az első párbeszédet, elmerültem a gondolataimban.

Hogy mit láttam a képeken?

(more…)

Vannak, akik számára IGEN, például akiket oly módon érint, hogy elveszítik a szülőföldjüket. Talán erről még nem is hallottatok, de vannak olyan országok is, melyek hamarosan teljesen eltűnnek a Föld felszínéről.

(more…)

A múlt héten a blogunk több szempontból is megújult. A cikkjeink most már orosz nyelven is megjelennek. Tehát ennek köszönhetően elkezdünk kommunikálni azzal a több ezer bhaktával, akiknek orosz az anyanyelve, valamint így kapcsolatot teremtünk az orosz médiával is. A kommunikáció egy fontos előrelépés az emberiség fejlődésében. A védikus tanítások legelső utasítása arra vonatkozik, hogy alázatos módon kell hallgatnunk a tanítást. Ezért mi is azt szeretnénk, hogy a blogunk minden olvasónk számára kellemes, és egyben értékes időtöltést jelentsen. (more…)

Lehet észrevettétek, hogy tegnap elkezdtem írogatni a blogra néhány olyan ötletről, amelyre már régóta nem volt lehetőségem. A dátum azt az időpontot jelzi amikor ténylegesen készültek a cikkek; te magad is leellenőrizheted, ha legördülsz ezen az oldalon. Mára még terveztem néhány bejegyzést, remélem az idő nem fog ki rajtam. (more…)

Ilyen az emberi természet… amíg nem rólam van szó nem érdekel.
Hétfőn reggel visszatértünk a falunkba, Krisna-völgybe. Elég keveset aludtunk, és fáradtak voltunk. Pihentünk, aztán elmentünk sétálni a Hare Krisna mantrát énekelve. Beszélgettünk a tiszta levegőről, friss illatokról, a madarak édes csicsergéséről. Az isztanbuli városi élet után nagyon jól éreztük magunk. Csak akkor döbbentünk rá igazán környezetünk értékeire mikor távol voltunk. Találkoztunk szomszédokkal, falusiakkal, hosszasan beszélgettünk és nevetgéltünk.

Ahogy tovább sétáltunk bánat burkolta be a boldogságomat, mint mikor lassan-lassan súlyos köd száll le este. Mióta Törökországba mentünk – közel két hónapja – nem volt eső. Nem tudom említettem-e már, de az idei volt életem első hó nélküli tele. Az eső is ritka volt. Tovább sétáltunk. Ameddig a szem ellát minden a szárazság komoly jeleit hordozta magán. A virágok mind bimbóztak és virágoztak a szokatlan meleg miatt és a levelek fáradtnak és sápadtnak tűntek. Jól látható repedések húzódtak a földön. Azt gondoltam: május van. Mi lesz augusztusban?

Megörültünk a száraz idő ellenére is szépen növekvő fák láttán és odaértünk a goshalába. Ha a hőmérséklet nem hűl le eléggé télen, a paraziták és mikrobák tovább élnek és ez különféle környezeti problémákat okoz. Tavasz elején a teheneink megfáztak és sokáig betegek voltak. Elvesztettük Advaitát. Tovább sétáltunk és a Goshala mellet ott voltak a kis aranyos borjaink. Néztük, majd megsimogattuk őket és besétáltunk a tehenek kertjébe. Azt gondoltam… érzékenynek kell lenni, hogy lássuk a természet szenvedését, de ha egy állat szenved, az egyből látszik az arcán. Soha nem láttam a teheneinket ilyen fáradtnak és szomorúnak. Szívükön keresztül megnyilvánult földanya szenvedése. Fájt nekem.

Mikor este hazaértünk kézmosás közben a szégyen szörnyű érzése fedte be a szívemet. Megérdemlem-e ezt a vizet, mikor odakint annyi élőlény szenved a szárazságtól. Pillanatok alatt szembenéztem a ténnyel, hogy a globális felmelegedés, klímaváltozás, Kyoto protokoll – hogy csak néhányat említsek a számtalan módon elnevezett helyzetről körülöttünk – IGAZÁN ELJÖTT.

Nem tudom, hogy tudtam aludni… de mikor reggel felébredtem odafordultam a férjemhez és azt mondtam: – „Tennünk kell valamit!” A víz életet jelent. Szóval hogy jön ez a víz? Honnan jön és ad életet?

A Bhagavad-gita egyik verse jut eszembe:

annad bhavanti bhutani
parjanyad anna-sambhavah
yajñad bhavati parjanyo
yajñah karma samudbhavah
Bg. 3.14

Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esõbõl származnak. Az esõ a yajña [áldozat] végzésébõl ered, a yajña pedig az elõírt kötelességekbõl születik.
SRILA PRABHUPADA MAGYARÁZATA: A valódi táplálékot a gabonafélék és a zöldségek jelentik. Az emberek különféle gabonamagvakat, zöldségeket, gyümölcsöket stb. esznek, míg az állatok a gabona és a zöldségek maradékát, valamint füvet, növényeket stb. fogyasztanak. A húsevéshez szokott emberek szintén függenek a növénytermesztéstől, hogy az állatokat megehessék. Végső soron tehát a mezőgazdaság az, amire támaszkodnunk kell, nem pedig a nagyipari termelés. A földműveléshez kellő mennyiségű eső szükséges, ami a félistenek, például Indra, a Nap, a Hold és mások irányításától függ. Mindannyian az Úr szolgái, akinek az áldozatok végrehajtásával lehet a kedvében járni. Így tehát aki nem hajt végre yajñát, arra ínség vár — ez a természet törvénye. Az erre a korra előírt yajñát, különösen a sankirtana-yajñát végre kell hajtanunk, hogy legalább az élelemhiányt elkerüljük.

És a Bhagavad-gita 9.19-ben Krishna azt mondja: „Óh, Arjuna! Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt.”

Elgondolkodtam… biztos, hogy megérdemeljük ezt a helyzetet, és még többet érdemelnénk. Meggondolatlanul kihasználtuk a természetet és még csak soha el sem gondolkoztunk hogyan, miért és ki adja nekünk ezt a bőséget? Voltunk valaha hálásak az esőért, gyümölcsökért és földért? Azt aratjuk, amit elvetettünk.
Ilyen szélsőséges helyzetekben néhányan Istent okoljuk, azt mondjuk, hogy rossz vagy akár, hogy nem létezik. Azonban a lelki életben az első lépés az alázat. Ez folyamatosan örömmel tölti el a szívünk, akármilyen nehéz legyen is a helyzet. A Vaisnava kultúrában ezt úgy nevezik: alázatosabbnak lenni a fűszálnál.
Boldog vagyok, hogy Krishna ezt a nagyszerű lehetőséget adja nekünk, hogy szívből hálásak legyünk és kifejlesszük az alázatot. Sankirtanozzunk, emlékezzünk Rá, gyűljünk össze és énekeljük Szent nevét!