Sivarama Swami Vyasa-puja ünnepsége
Adi Radhika Dasi, 2010 June 23
Sivarama Swami a tanítványai körében, akik ezen a napon mindannyian hatványozottan igyekeznek kifejezni szeretetüket iránta.

Sivarama Swami a tanítványai körében, akik ezen a napon mindannyian hatványozottan igyekeznek kifejezni szeretetüket iránta.

Ma délután átsétáltunk a templomba Hladinivel. Nagyban folyt már a kirtan, amikor átértünk, a murtik pedig nagyon csodálatosak voltak. Mi is csatlakoztunk az énekléshez és Hladini táncolt is.

Megünnepeltük a Gaura Purnima fesztivált, az Úr Caitanya megjelenési napját. Egész napon tartó programok voltak a templomszobában: kirtana, különféle diavetítések és videó bemutatók. A nap vége felé a délutáni naplementében megjelenő telihold látványa mindenkit elbűvölt.

A Govardhana-puja napján Radha és Syama elbüvölően gyönyörűek voltak.
(more…)

Az idei évben is megtartottuk az aratófesztivált, amely az önfenntartáshoz kapcsolódó egyik kiemelt ünnepélyünk. A fesztiválon Szabó Misi és Viko is itt voltak, az anyagból majd egy 13 perces kisfilmet készítenek. Miközben kaszáltunk a mellettünk lévő somogyvámosi falusi telken meg éppen egy kombájn aratott, úgy hogy lesznek majd érdekes képek a filmen.
(more…)

Az idei évben immár harmadszor került megrendezésre a Krisna-völgyi parikrama. A bhakták sok szép szent helyre látogattak el a három napos rendezvény során és az előkelő vendégeknek köszönhetően fülbemászó, és szívhez-szóló nektári történeteket hallhattak Krisnáról és társairól.
(more…)

Az idén, január 26-án Hladini és a barátai először ízlelték meg a gabonát; Sivarama Swami mindegyiküket egy kis édes-rizzsel etette meg. A szülők és a gyerekek egy nagyon szép gabonaszertartáson vettek részt, ami sok-sok nevetéssel, kiáltozással és sírással járt együtt.
A guru, vagy lelki tanítómester születésnapját úgy tartja számon a Vaisnava kultúra, mint a Vyasa-puja ünnepséget. Vyasadeva, vagy másként Veda-vyasa, aki lejegyezte a védikus irodalmat, a legfelsőbb lelki tanító, hiszen tőle származik a lelki tudás. A guru utasításai tökéletesek, ám csak akkor részesítenek valakit áldásban, ha útmutatásai követik Vyasa tanításait. Ezen a vasárnap, a mindannyiunk számára oly kedves Sivarama Swami Vyasa-puja ünnepségét tartottuk. Egy csodálatos napot töltöttünk el Radhe Syama társaságában, miközben eksztatikus kirtanok és Maharaja nektári szavai tették még ünnepélyesebbé a napot.
Az Úr a szentírásokban elmondja, hogy két okból jelenik meg ebben a világban: egyrészt, hogy megvédje híveit, másrészt, hogy elpusztítsa a démonokat. Krisna megszámlálhatatlan megjelenései közül, Nrisimhadeva a legfantasztikusabb és legkülönlegesebb formában jelenik meg előttünk – félig oroszlán, félig ember alakban. Tegnap egy hatalmas fesztivállal ünnepeltük az Ö megjelenési napját. A különféle országokból idesereglett vendégek mellett, még Bhakti Bringa Govinda Maharaja is meglátogatott bennünket.
Csakúgy, mint egy folyó vagy tenger hullámai, a Legfelsőbb Úr megjelenési formái is számtalanok és véget nem érőek. Köztük az Úr Ramacandra helyzete valóban különleges. Ő az, aki bemutatja nekünk a „dharma”-t, az igazságos és jóságos életvitelt. Ma van Rama Navami; vagyis az Úr Rama megjelenését ünnepeljük, aki a Treta-yugában jelent meg (kb. 2 millió évvel ezelőtt). A reggeli szertartás folyamán sokáig tartó tánccal dicsőítettük az Urat. Radhe és Syama olyan hangulatban volt, mint Sita és Rama; társaink nagyon szépen felöltöztették őket az ünnep alkalmából. Sivarama Maharaja kihangsúlyozta, hogy a mai nap különösen kedvező arra, hogy imádkozzunk az Úr Ramacandrához és elnyerjük a jóságából fakadó kegyét, amellyel szilárd alapon folytathatjuk a dharmikus életet.

A múlt hónapban volt a Gaura Purnima fesztivál, az Úr Sri Caitanya Mahaprabhu megjelenési napja, és ebből az alkalomból színpompás ünnepséget rendeztünk. A vaisnava hagyományban az Úr Caitanyát a channa jelzővel illetik, amelynek jelentése: rejtett, nem közvetlenül észlelt. Ennek oka , hogy az Úr a saját hívének a formájában szállt alá. Az Úr kiváló bhaktáit és a szentírásokat olvasva azonban megérthetjük, hogy az Úr Caitanya maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Habár az Úr minden korszakban alászáll különböző formákban, a mi időnkben úgy jelent meg, mint egy tiszta bhakta, és eközben véget nem érő áldásával áldott meg minket. A Legfelsőbb Úr, Krisna azzal, hogy saját Maga jön el közénk, mint egy hívő segít nekünk, hogy megvalósítsuk az emberi élet legnagyobb kihívását: annak megértését, hogyan hódoljunk meg Neki feltétel nélküli szeretettel. Az Úr Caitanya versének, a Siksastakam-nak egyik versszakát olvasva, lenyűgöz a szerző elbűvölő alázatossága:

A múlt szombaton az év legédesebb fesztiválját ünnepeltük, a Govardana Puja ünnepséget. Azért a legédesebb, mert ezen a napon mindenki kitesz magáért, és a legkülönfélébb édességeket ajánlja fel Govardana Lal-nak, méghozzá korlátlan mennyiségben. Govardana Lal a messzi Indiából, a Govardana hegyről érkezett hozzánk, és úgy döntött itt marad velünk, sok-sok örömet okozva ezzel nekünk. Az is biztos, hogy ezen a csodálatos napon a látogatók száma is hihetetlenül megnő; azt mondják az idén csaknem 700 vendégünk volt. A kérdés csupán az, hogy mindez Govardana Lal csodás mosolyának, az édességhalmok vonzerejének, vagy a tehenek bűbájának köszönhető? Hiszen minden csodálatosan sikerült.

Kedd este, egy díszes vacsorával egybekötve Budapesten is megünnepeltük a Divali-t. Az ünnepélyt az Olasz Kulturális Intézet hatalmas és csodás dísztermében tartottuk, mintegy 150 vendég részvételével. Az indiai hagyomány ezen a héten ünnepli az újév kezdetét. Ezen a szimbolikus vacsorán, a vendégekkel közösen gyertyát gyújtottunk, és ekképpen köszöntöttük az újesztendőt. A vendégek a vaisnava közösségünk ismerősei voltak: újságírók, képviselők, politikusok, tanárok és még sokan mások.
(more…)

Elgondolkoztatok-e azon valaha is, hogy Krisna, a teremtés mágusa, miért éppen egy fuvolán játszik?

Tulajdonképpen, mindent összevetve, idén is szépen megünnepeltük a Janmastamit. Feltettem néhány képet a blogra és írtam is hozzá néhány sort az ünnepről, de valami miatt nem voltam elégedett… Elmerültem a gondolataimba és újra nekikezdtem. Valami belső nyomást észleltem, ami arra késztetett, hogy többet írjak. Azt hiszem, a szívemben egyre jobban kezdem értékelni ennek a napnak a jelentőségét. A török olvasók már bizonyára észrevették, hogy a mi életünk, szokásaink és a hitünk itt, Krisna-völgyben teljesen különbözik az övékétől. Néha olyan visszajelzéseket kapok, amelyben megkérdezik: „… hát igen, mindez nagyon szép, de mik vagytok ti, buddhisták?”
Gyermekkoromban sok-sok mesében olvastam a dzsinnekről és nagyon kedveltem őket, de azt sohasem gondoltam volna, hogy egyszer egy szép napon nekem is lesz egy ilyen dzsinnem.
Amikor ideköltöztem a falunkba, a hamarosan bekövetkező házasságom előtti napokban, egyszer csak így szólt a férjem: „A dzsinnünk hazajött.” Hogyan, mit mondasz? – gondoltam magamban.

Egy új élet vette kezdetét szeptemberben itt, Krisna-völgyben. Hosszú időn keresztül folytatott Sivarama Maharaja kutatásokat a Krisna-völgyi szent helyeket illetően, másszóval, Új Vraja-Dhamában. Időről-időre a számítógépes vetítésein keresztül minket is tájékoztatott a sétáiról és a meditációjáról. Most pedig, a három napos parikrama alatt első ízben látogatta meg ezeket a helyeket a bhakták társaságában, ahol lenyűgöző lelkesedéssel magyarázta el egy-egy hely jelentőségét. (more…)